SlideShow Pro
  • Photo Title 1
  • Photo Title 2
  • Photo Title 3
  • Photo Title 4
  • Photo Title 5
SlideShow Pro Module v2.0 by JT
Kiállítások
képek
img00001.jpg
Névnap
Ma 2017. október 17., kedd, Hedvig napja van. Holnap Lukács napja lesz.
Naptár modul
<-  Október 2017  ->
HK SzCs P Sz V
      1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031     

Ma van az év 290. napja Szökőév? - Nem! -
Hétköznap/hétvége: Hétköznap

Idő: 05 óra, 56 perc.
Internetidő: 205 (Swatch)
Időszámítás: Nyári
Horoszkóp:
Mérleg (szeptember 23. - október 22.)
Leirások

Hogyan készíthet fotóiból festményhatású képeket,
a Corel Painter Essentials ingyenes demójával

A Painter Essentials 60 napig(!) ingyenesen használható változatával, számtalan stílusban alakíthatja át digitális fotóit, melyek aztán a folyamat végén egészen valósághű festménynek tűnnek. A program kezelése igen egyszerű, és a megvásárlása nélkül, a 60 nap alatt is bőven van idő, hogy néhány látványos képet készítsen.

Tipp: Kitűnő ajándék ötlet! A postershop.hu-n megrendelheti az Ön által átalakított kép festővászonra nyomtatását, így a megtévesztésig élethű festményt készíthet egy egyszerű fotóból.
 

 

 

 

 

 

Bővebben >>>>>>

 

  www.olympus.hu/cameras/

 

 

 

Javítás és Bemutatóterem.
OLIMPUS fényképezőgépekről.
...........................................................................

A digitális fotózás mühelytitkai 2006
Keating, Richard - Enczi Zoltán

dó: RAINBOW-SLIDE KIADÓ
Oldalak: 192
ISBN: 9638666617
Nyelv: MAGYAR

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az új évezred elsõ éveiben a fotózás új dimenziókat kapott. Már mindenki számára elérhetõ az, amit eddig csak a NASA vagy a titkosszolgálatok használhattak. Ez az eszköz nem más, mint a komoly minõségre képes digitális fényképezõgép. Aki kipróbálta a digitális csodákat, tudja, hogy ez a technika mind a kreativitás, mind a kisérletezés terén felülmúlja analóg elõdjeit. Egy ilyen felszereléssel fotózó amatõr sokkal rövidebb idõ alatt, kisebb nehézségek árán megtanulhat profi módon fényképezni. Lépjünk be mi is a vizualitás mélyebb vizeibe, és sajátítsák el Önök is a digitális fényképezés alapfogásait.
Kiadónk számára fontos, hogy a technikai információkat is közérthetõ nyelven nyelvan jutassa el olvasóihoz. Épp ezért e könyv - és a sorozat bármely tagja - nem csupán a profik, hanem a laikus amatõrök számára is érthetõ nyelven íródott. Reméljük kiadványunk ilyen szempontból is elnyeri tetszésüket.


 

 

 

 

 

Steiner Gábor - Fények és árnyékok

Fotóművészet - Tárgyfotó
2011. január 27. csütörtök, 23:57



A csendélet a festészetnek mindig kedves témája volt. Az évszázadok során képek ezrei születtek, dolgozták fel, oldották meg, az egymás mellé helyezett különböző tárgyak együtteseinek síkban való ábrázolását. Ezt a hagyományt később a fotográfusok is folytatták. Ez még "natura morte" vagyis a csendélet, az önmagáért való szépség, megejtően idillikus világa.

*********************************

Portré fotózás jótanácsok

 


Nem kell profi fotósnak lenni ahhoz, hogy jó portréfelvételt készítsünk. Elég, ha odafigyelünk pár apró részletre a család, barátok, vagy modellek fényképezésénél. Nem kell hozzá drága csúcs modell, elég egy kompakt fényképezőgép is. Senkinek sem árt, ha megfogadja a szakavatottak tanácsát, hogy hogyan lehet a felvétel igazán jó. Mire kell odafigyelnem?

 

 

 

Kezdjük talán a három legfontosabb alapelvvel.
Téma - Határozzuk meg, hogy mi a fotó témája?
Kiemelés - Körvonalazzuk a témát, jól elhatárolva a környezettől.
Egyszerűsítés - Egyszerűsítsük a kompozíciót, hogy semmi ne vonja el a figyelmet a témáról.

Ahhoz, hogy igazán jó képet készítsünk vizsgáljuk meg ezt a három alapelvet részletesebben. Ne hanyagoljuk el az apró fogások fontosságát. Még exponálás előtt választ kell találnunk az alapelvekben feltett kérdésekre.

 

 

 

 

 

 

 

1. Mi a témám?
A téma az a személy, akit le szeretnénk fotózni. Ez a válasz így túl egyszerű lenne, úgyhogy ássunk kicsit mélyebbre! A téma nem csupán egy személy, hanem egy hangulat, egy számunkra fontos érzés, amivel szeretnénk megtölteni ezt a felvételt és amit viszont szeretnénk látni az elkészült fényképen is. Fontos, hogy a modell is részt vállaljon a felvétel elkészítésében, legyen nyugodt és ellazult, próbáljon meg tökéletesnek mutatkozni, hogy a legelőnyösebb arcát örökíthessük meg.

2. Hogyan helyezzük a témát a figyelem középpontjába?
A legjobb, ha a felvételezett személy teljesen a kép központjában áll, a fej és a vállak töltsék ki teljesen a keretet. Meg kell találnunk a megfelelő távolságot a kamera és a modell között. Kísérletezzünk a különböző beállításokkal, koncentráljunk a témára. A képen pontosan az a beállítás lesz látható, amit a keresőben látunk. Alkossuk meg a kompozíciót. Ajánlott portré felvételezéshez a közepes tele zoom használata 85mm-135mm között, minél nagyobb fényerővel.

3. Hogyan egyszerűsítsem le a témát?
Ha megvan a téma és a beállítás, vizsgáljuk meg a hátteret. Ezt a nagyon fontos lépést sok amatör fotós hagyja figyelmen kívül. Ne higgyük azt, hogy a jó portré elkészítése izgalmas hátteret kíván. Gyakran láthatunk a modell mögött különböző "kallódó" tárgyrészleteket, fákat, ablakkeretet, egy belógó szekrényajtót. A válasz: Távolítsuk el a zavaró tényezőket! Törekedjünk egyszerű, lehetőleg pasztelles háttér kialakítására. Válasszunk egy sima falfelületet, vagy akasszunk fel egy egyszínű anyagdarabot a modell mögé. Kerüljük a csíkos, kockás vagy nagymintás háttereket!

 

 elkészítéséhez! Van azonban még egy rendkívül fontos tennivaló: fel kell készíteni a modellt a fotózásra.

Fontos, hogy a felvételezett személy jól érezze magát a bőrében. A kamera közelsége gyakran gátlásokat okoz, amelyeket nem mindig könnyű leküzdeni. A modell viseljen valami számára előnyös öltözéket, a haja legyen rendezett. Akár alkalmazzon egy jó sminket az arcán. Érezze magát szépnek és izgalmasnak és erről gyözzük is meg őt. Adhatunk akár mi is öltözködési tanácsokat, szem előtt tartva azt, hogy mi mutatna legjobban a képen és mi áll legjobban a modellnek. Mivel a portrén a figyelem középpontján az ARC és a KIFEJEZÉS áll, válasszunk inkább minél sötétebb öltözéket. Általában jobb a hosszú ujjú felsőrész, mint a rövid. Figyeljünk a nyakra is, egyes hölgyeknek kifejezetten előnyös a garbó, másoknak a széles gallér. Ha megfelelő az öltözék és egyszerű a háttér, akkor sokkal könnyebb dolgunk van, hiszen csak a témára kell koncentrálnunk. Még egy tipp a színre vonatkozóan: Ha a modell szeme világoskék vagy zöld, válasszunk ugyanilyen színü felsőruházatot! Ezzel jobban kiemelhetjük a szemeket! Ha olyan hölgymodellről van szó, aki élénkpiros rúzst használ, ajánlott a hasonló színű pulóver vagy blúz viselete. Minden esetben figyeljünk arra, hogy a háttérszín és a modell öltözete illeszkedjen egymáshoz. Keresse a harmóniát és ne a kontrasztot!

Most Ön és a modell készen állnak a fotózáshoz. Használjon nagy fényérzékenységű filmet - szabadtéri fényképezéshez 200, zárt helységben ISO 400-as film ajánlott. Ilyen filmérzékenységgel ugyanúgy készíthet vakuval vagy akár anélkül kiváló felvételeket. Vakuval történő fotózáshoz állítsa a modellt pár lépéssel a háttér elé, hogy csökkentse a háttér árnyékát.

A legtöbb portré inkább függőleges, mint vízszintes kameraállásból készül - így nagyobb hangsúlyt fektethetünk a témára és kevesebbet a környezetre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A legutolsó lépés: Folyamatosan figyeljünk arra, hogy a modell nyugodt maradjon és természetesen hasson a kamerával szemben. Ha lehet, ültessük őt székre. Amennyiben áll, kérjük meg, hogy forduljon kissé oldalra, majd fordítsuk a vállát és a fejét a kamerával szembe. Ettől még finomabb lesz a beállítás. Sokan görcsösen állnak a kamera előtt. Kérjük meg, hogy engedje le a vállait, vegyen mély lélegzetet, nyalja meg a száját és maradjon nyugodt és természetes. Ne bíztassuk nagy mosolyra, mert ez a legtöbb esetben kényszeredett lesz. Ezzel szemben bíztassuk, hogy egy kicsit mosolyogjon, vagy sugározzon mosolyt a szemével. Ez inkább vezet lenyügöző eredményhez.

Ha a modell áll, gondoskodjunk arról, hogy fogjon valamit a kezében. A kezek állása gyakran elronthatja az egész beállítást. Foglalja le a kezeket, adjon a modellnek egy könyvet, virágot vagy bármilyen kisebb tárgyat.

Fordítsunk különös figyelmet arra, hogy a kép igazán jól sikerüljön. Szánjunk rá időt és lőjünk el akár több tekercs filmet, észre fogjuk venni, hogy lesz modell, aki egyre nyugodtabb és lazább egy kis idő után, ahogy megszokja a kamera jelenlétét.

Jó portré fotózást!


 

Facebook
Joomla Templates and Joomla Extensions by JoomlaVision.Com
Címlap Videózás-filmezés

Népszerű

videózás-filmezés

 Videózás filmezés

A digitális filmezés alapjai
Félprofi filmkészítés
2003. március 24. Kun Simon Kristóf
Thomas Winterberg, Abbas Kiarostami, Lars von Trier, Mike Figgis, és még sokan. Mi a közös bennük? A digitális technika. Mindannyian videóra forgatnak, képfájlokban gondolkodnak. A kicsi és könnyű kamerák a formanyelvi megújulás úttörői, de ez most nem érdekes. Ami ezúttal fontos, az az, hogy a mainstreambe is lassan betörő technika olcsó, könnyen hozzáférhető és kezelhető. Vége a filmmonopóliumnak, vége mozgóképipar kasztjellegének; a technika egyre jobb és egyre olcsóbb, így egyre kisebb jelentősége van a filmbürokráciának, kapcsolatoknak, a pénzért való sorbaállásnak, és egyre több múlik a saját kreativitásodon. Ma már nálunk is sokak számára elérhető egy olyan kis házi-stúdió, amely alkalmas adásminőségű filmek gyártására, így akár egy nagyjátékfilm is kéznyújtásnyi lehetőségre van bárkitől. Ez a cikk végigvezet a folyamaton, a filmötlettől a kész műig.
Kiknek szól ez az írás? A házivideósoktól a műkedvelőkön keresztül egészen a félprofi filmesekig. Azoknak, akik szeretnének belevágni egy filmbe, és szeretnének tisztában lenni a technikai lehetőségekkel, vagy csak sorvezetőt keresnek házi videóik készítéséhez, feldolgozásához, archiválásához. A Nagy Ötletről, a Műfaji Szabályokról itt most nem lesz szó: a szoftver a Te ügyed. Ez a cikk a digitális filmkészítés hardver-oldalát vázolja fel. Méghozzá a potenciális kezdőknek szóló laikus megközelítésben. Elsősorban a digitális technikára hegyezem ki ezt az írást, lévén, hogy ez a jelen és a jövő.
 
És miből áll a hardver? Egy kamera például, amivel fölveszed a filmet; és egy számítógép, amin megvágod az anyagot. Tömören ennyi. Ez persze a minimum, és akkor még nem is szóltunk (és itt nem is fogunk) a forgatás egyéb eszközeiről: díszlet, kellékek, világítás, stb. Mielőtt azonban belevesznénk a részletekbe, nem árt megjegyezni, hogy csak rendszerben érdemes gondolkodni. Mielőtt belevágsz félprofi kis házi stúdiód kiépítésébe, tedd fel magadnak a kérdést: Pontosan mit akarsz? Milyen technikára, milyen minőségben és mennyiségben akarsz forgatni, hol, hogyan akarod megvágni, és milyen minőségű végterméket szeretnél? Ez az áttekintés sorvezetőként szolgál az eszköztárad kiépítéséhez, a tényleges beszerzés és forgatás elkezdése előtt mindenképpen alaposan tájékozódj: a piaci helyzet gyakorlatilag átláthatatlan, percről percre változik, és a szabványok hiánya (illetve részleges volta) miatt a legjobb eszközök is inkompatibilisek lehetnek egymással.

Danny Boyle: 28 nappal később
Mielőtt valaki a házi videózáson alapuló amatőr filmezés gyakran kiábrándító képeire asszociálna, ismét hangsúlyozzuk ki: Az itt leírt technikával forog a legtöbb Dogma-film is. de szintén digitális technikára forgat újabban a világhírű iráni rendező, Abbas Kiarostami (ABC Afrika, Tíz), és egyre több rendező világszerte, legújabban például Danny Boyle horrorát (28 nappal később) forgatták ezzel a technikával.

A filmkészítés logikáját követve először a kamerákkal foglalkozunk, a következő rész a digitális vágással/utómunkálatokkal foglalkozik, végül az archiválással fejezzük be.

Vázlatszerűen a témák:
1. A kamera. Miből áll a digitális kamera: optika, CCD, rögzítő. Az amatőr és félprofi kamerák típusai (VHS, SVHS, Video8, Hi8, Digital8, MiniDV, Dvcam, DigitBeta) Melyik mit tud, mire érdemes figyelni (CCD, felbontás, a rögzítés típusa, a kiírás lehetőségei: S-video csatlakozó, DV-csatlakozó)
2. A számítógép (= vágófelszerelés). Monitor, memória, processzor, alaplap, videókártya. A számítógép és a kamera közötti kapcsolat: a FireWire csatlakozó. Vágókártyák és vágószoftverek. Kártyák: noname, Pinnacle, Matrox, Canopus. Szoftverek: Vegas, Premier, Edit.
3. Archiválás: vissza a kazettára, beta; MPEG, VCD, SVCD, DVD, vincsi, internet; celluloid.

A digitális filmkészítés alapjai

I. A kamera  

Kamera vagy kamkorder?
A széleskörű szóhasználatbeli következetlenséget tisztázandó: a kamera valójában csak az az eszköz, amelyik a valóság egy körülhatárolt (egyben bekeretezett) részéből érkező fényt, azaz a képet, lencséi segítségével összegyűjti (módosítja), és továbbítja. A rekorder nevezetű eszköz mindezt felveszi, rögzíti. Ha egy kamerát és egy rekordert összeépítünk, akkor egy kamkordert kapunk (kamera + rekorder =kamkorder). A hétköznapi szóhasználatban azonban olyannyira elterjedt a kamera kifejezés – nyilvánvalóan kamkordert értve alatta –, hogy a továbbiakban mi is ennél maradunk.

Mielőtt sorra vennénk a kamerák típusait, előbb nézzük meg, miből is áll egy ilyen digitális szerkentyű. Általában sem árt tisztában lenni az alapokkal, ráadásul az alkotórészek típusa és minősége egyben a kamerák felosztásának/rangsorolásának alapja is.

Miből áll egy digitális kamera?

Optika, CCD, rögzítő szerkezet: ez a három fő alkotóelem, egyben legfontosabb részei a felvevőgépnek, ezek milyenségétől és minőségétől függ a felvétel minősége (de még a használat is); ezek különbségei alapján rangsoroljuk és minősítjük a kamerákat.

Optika: Az optikáról ezúttal túl sok szót nem fogunk ejteni, mert legyünk őszinték; az amatőr/félprofi kamerákat nem az optikájuk miatt szeretjük. Az esetek többségében a lencse nem cserélhető (illetve csak a milliós nagyságrendű profi kameráknál), így be kell érnünk a gyárilag beépített optikával. Ezek minősége pedig nem alkalmas professzionális munkára. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy nincsenek köztük különbségek, de erről majd később. (Egyébként pont az optika a leglényegesebb különbség a profi és félprofi/amatőr kamerák között.)

CCD: A fény útja az optikán keresztül egészen a CCD-ig tart. A CCD (Charged Coupled Device) az egyik legizgalmasabb része a kamerának, működési alapelv szintjén ettől kezdve válik ketté a hagyományos filmkamera és a digitális. Míg a filmkameránál a fény kisebb akadályokat legyűrve (szűrők, blende, képkapu) előbb-utóbb elérkezik magához a celluloid filmtekercshez, amelyen kémiai reakciók formájában változásokat idéz elő; addig a videokamera esetében a fénysebesség mámorában önfeledten repesztő kicsiny fotonok a CCD-be csapódnak be, amely emléküket elektronikus jelek formájában őrzi meg. Ez, (no meg a rögzítő) adja a digit videó lényegét, igazi sármját. A rövidítés egy félvezető csipet takar, amely a fény(információ)t elektronikus jellé (információvá) alakítja, vagy, ha így jobban tetszik valakinek: töltéscsatolású képalkotó eszköz. Ha kamerát egy szemnek fogjuk fel, akkor egy kicsit elnagyolt hasonlattal az optika magának a szem látható, domború résznek felel meg, míg a CCD a szemgolyó mélyén elhelyezkedő – receptorokkal teletűzdelt – fényérzékelő felülethez hasonlatos. Ami a szemben a fényre éhes receptor, az a CCD-ben az ún. pixel, vagy magyarul képpont. Ezekre a „minél több, annál jobb” elv érvényes: értelemszerűen a pixelek számának növekedésével egyenes arányban nő a felvett kép felbontása (azaz minősége).
 
Rögzítő: A rögzítő szerkezet gyakorlatilag nem más, mint egy beépített kis videómagnó, amely felvenni és lejátszani egyaránt tud. A fény tehát áthaladt az optikán, a CCD-től kezdve pedig elektronikus jel formájában halad tovább, amit a rögzítő szerkezet szépen digitális formában felvesz egy kazettára. Ez az a vízválasztó, amely megadja a kamera típusát, egyben minőségét is. (Természetesen a CCD felbontóképessége is meghatározó, de ez együtt jár a rögzítés minőségével is: nagyobb felbontású kamerák jobb minőségben rögzítenek.)

A hangról különösebben sok szót ezúttal nem vesztegetünk (bár tehetnénk). A „néma” filmkamerákkal szemben a videokamerák esetében össze van építve a hang- és képrögzítő rendszer. A mikrofon másodpercenként 48000 Hertz hangmintát vesz fel, majd a mikrofonból érkező jelet a szalagra – a képinformációkkal párhuzamosan – természetesen szintén digitális formában írja fel a gép. A digitális kamerákon a hang Cd-minőségű, ezzel együtt a kamerára szerelt mikrofon hatótávolsága kicsi, ha filmezni akarunk, be kell szereznünk külső mikrofont is. 
 
Kamera-típusok

A kamerákat rövid történeti áttekintés után a bevezetőhöz híven a digitális technikájú készülékekre fogjuk kihegyezni, lévén, hogy 2003-at írunk, az analóg technika a múlt, és biztosan tudom, hogy Mike Figgis sem VHS-re forgat.

Analóg kamerák
 
Panasonic VHS
Időrendben haladva először vala a VHS elnevezésű eszköz, ami ma már ősleletnek számít és muzeológiai értékkel bír, de lebecsülni nem kell: minden relatív, anno nagy csodának számított, idővel majd mi is nyilván furcsán nézünk a ma high-technek számító ketyerékre. A VHS (Video Home System) videó analóg módon rögzített, ami a mai digitálissal megoldásokkal szemben nem minőségőrző. (Ezért a számunkra fontos VHS-felvételeinket érdemes valamilyen digitális technikára menteni, különben idővel az enyészet ül diadalt rajtuk.). A kamerák egyik legjellemzőbb, legmérvadóbb, és legplasztikusabban érzékelhető – és még majd sokat emlegetett – tulajdonsága a felbontás. A VHS videó sorfelbontása a 240-es számmal írható le, azaz egy sor 240 képpontból áll. A VHS továbbfejlesztett változata már 400 pontot képes megkülönböztetni soronként, ehhez méltóan a fantáziadús Super VHS nevet kapta. Vonzó neve dacára hazánkban kevéssé terjedt el. 
 
Sony Hi8
A VHS – SVHS történettel párhuzamos utat járt be a konkurens Video8 – Hi8 páros is. Okos emberek arra a felismerésre jutottak, hogy egy átlagfelhasználó ritkán szeret porszívóval a vállán álldogálni a strandon. Ezen okos emberek véletlenül videókamera-fejlesztéshez is értettek, így a vállnyomorító VHS kamerákhoz képest jóval kisebb/könnyebb géppel, a Video8-cal álltak elő, amely nevében is hangsúlyozza kazettája (és az egész gép) kicsiny, 8mm széles voltát. Kis mérete ellenére a Video8 is ugyanazt a 240-es sorfelbontást és analóg rögzítést hozza, mint a bumfordi VHS. A továbblépés ebben az esetben is 400-as sorfelbontású készülékhez vezetett; a kicsi és könnyen kezelhető Hi8 típusú készülékek ma is jó szívvel ajánlhatók minden igényes házifelhasználónak/homevideósnak, vagy bárkinek, aki jó minőségű mozgóképet szeretne felvenni nyári szabadságán a rettenetes Balaton-parti tömegnyomorról, esetleg a nagyi születésnapjára rendezett „ereszdelahajam” zenés-táncos ünnepségről. 

Digitális kamerák

Végre elérkeztünk a digitális technikához, amely a hanghordozó ipar után lassan a mozgóképipart is meghódítja. Az (analóg) bakelit lemezt leváltó (digitális) CD mintájára a különféle DV (digital video) kamerák – Digital8, miniDV, DV, DVCAM, DigitBeta, DVCPRO – lépnek a jó öreg VHS helyére. Ebben a cikkben a félprofi kamráknál maradunk, így a DVCAM és DigitBeta csak röviden lesz tárgyalva.
 
Sony D8
A digitális kamerák sorában az első a Digital8, amely érdekes folyománya a Video8 – Hi8 párosnak: kompatibilitási célból a kazetta (és a rögzítő szerkezet) méretét megtartva fejlesztette ki a Sony cég ezt a formátumot, amely képes a Hi8 szalagokat is lejátszani (de felvenni azokra már nem). Egy a jó kis D8 kamera elsőre hasznos lehet mindenkinek, aki digitális technikával szeretne forgatni, de pillanatnyilag még nincsen benne a 100 leggazdagabban. Hasonló kategóriát képeznek a MiniDV alacsonyabb árkategóriájú típusai is. 800 000 pixeles CCD-vel dolgoznak számos apróbb funkcióval (profibb optika, mikrofon, speciális digitális effektek, stb.) megtoldva.
 
MiniDV
A DV, DVCAM és egyéb profi gépek áruk mellett elsősorban optikai rendszerükkel és 3 CCD-s rendszerükkel, továbbá egy sereg apróbb egyéb funkcióval tűnnek ki a mezőnyből. Eleve professzionális felhasználás céljából fejlesztették ki ezeket a gépeket, a Sony DVCAM és Digital Betacam, a Panasonic DVCPRO nevű high-tech cuccokért felelős. Ezeknek a kameráknak a minőségét bárki tanulmányozhatja a tévét bekapcsolva. Saját gyártású műsoraikat a televíziók különféle professzionális digitális ketyerékkel forgatják, így például a különféle háttérműsorokat, magazinokat, híradókat, vagy az agyzsibbasztó délutáni beszélgetős tóksókat. Ezek minősége persze nem mérvadó, ugyanis esetükben a látvány nemcsak a kamerák minőségét, hanem többek között a stúdió profi bevilágítását, a kameramanok szaktudását, vagy a díszlettervezők beteges ízlésficamát is tükrözi. A tartalom a sólédik sajnálatos agyhaláláról tanúsít. Ami a látvány terén inkább útmutató lehet, az például a híradók helyszíni tudósításai, na nem egy profi sajtótájékoztatóról, hanem mondjuk egy közúti balesetről, vagy egy egyszerű utcai közvélemény-kutatásról. 

Mi is olyan jó ebben a digitális technikában?

A DV-kamerák, azaz a digitális gépek sorfelbontása az 500-as érték környékén mozognak, ami első hallásra nem tűnik nagy ugrásnak a Hi8 400-as felbontásához képest, de higgyék el, az 500 is nagyon, nagyon jó, ennél följebb már nem is igazán érdemes menni, sőt, jelenleg a technikai lehetőségek határai valahol az 550 környékén vannak. Továbbá egy sor más előnyük is van a digitális készülékeknek: szín-, és hangminőség, fénykorrekció, digitális zoom, sok effekt, LCD-kijelző, stb., és persze főleg, maga a digit technika. Forradalmi újdonságnak számít, hogy ezen technika révén minőségvesztés nélkül másolhatjuk, archiválhatjuk felvételeinket, korlátlan mennyiségben; ilyesmiről a filmtörténet nagy alakjai nem is álmodozhattak. Elvileg egyszer s mindenkorra megoldódik az archiválás problémája. Ráadásul a digitális technikában óriási fejlődési potenciál van.  

És mi az, ami nem annyira jó?

Canon XL1S – a „láncfűrész”
Tény, hogy egyelőre még a legprofibb digit kamerák is több lényeges paraméter mentén elmaradnak a celluloidtól. A klasszikus filmszalag kétségkívül sokkal jobb felbontású, szebb, teltebb színeket ad, mint a CCD tükrözte kép, nem is szólva például a mélységélességről, vagy leginkább arról a nehezen megfogható pluszról, amit a celluloid ad a képnek: a film szemcsézettsége és árnyalt színvilága, stb. kialakít egy „filmszerű” látványvilágot; „íze, szaga, tapintása” is más, joggal ragaszkodnak hozzá a rendezők. Kétségtelen, a bakelit-lemezekkel is elvesztettünk valamit a (sercegésen túl), amit a CD nem tud visszaadni.
 
Azonban a különféle handycameket eredetileg egyáltalán nem a világon jelenleg a csúcsot jelentő 35 mm-es film konkurenciájának szánták, hanem a hobbivideós fogyasztóknak, inkább az a nagy dolog, hogy lassan természetessé válik a két technika színvonalának összevetése. Másrészt ezek a hátrányok csak átmenetiek: nyilvánvaló, hogy csak idő, méghozzá rövid idő kérdése, hogy mikor éri utol, és hagyja állva a digit kamera a hagyományos megoldásokat. Talán az is megérne egy külön cikket, hogy vajon tíz laikus nézőből hánynak tűnt fel, hogy például a Csillagok háborúja legújabb három része digitális technikával készült (igaz, valami nagyon high-tech japán gépet használtak).

És, ha már az értékelésnél tartunk, – bár nem technológiai jellemző – szót kell ejtenünk egy fontos tulajdonságról is, az árról. A minőségvesztés nélküli képfeldolgozáson, másoláson tároláson túlmenően a másik igazán nagy, talán még nagyobb horderejű előnye a tárgyalt technikának az olcsósága. Már a bevezetőben is említett várható következmények reálisak: az „átlagemberek” számára is elérhetővé vált egy nagyon magas minőségű képrögzítési mód, ami egyrészt az egyének önkifejezési, kreativitási lehetőségeik spektrumát növeli, másrészt a filmezéssel komolyabban foglalkozni akarók számára nagyszerű kísérletezési-önképzős lehetőséget kínál, továbbá rést üt a filmipart körülvevő nagy falba. 

Pár muszáj-szó a technikáról

Anélkül, hogy mélyebben belesüppednénk a technikai részletekbe, nem lehet nem írni a digitális kamerák tömörítéséről. Ez sajnos kihagyhatatlan, ennek majd az utómunkák során lesz nagy jelentősége. A digitális jel – éppen a nagy felbontás miatt – hatalmas mennyiségű információ, amivel valamilyen módon meg kell küzdeni a gépnek. A kamerában van egy tömörítő chip, amely ötödrészére tömöríti az információkat, így a másodpercenként érkező 125 Mbit információból 25 Mbit/másodperc infó megy tovább a kazettára (tehát kockánként egy-egy Mbit, lévén, hogy a videó 25 kép/másodperc sebességgel forog), amely rögzít. Fontos jellemző, hogy minden képkockát külön-külön tömörít a chip (intra frame). Tehát a rögzített anyag utólag is bármikor kockánként nézhető, vágható, kezelhető. A tömörítés a minőségre gyakorlatilag nincs érzékelhető hatással, viszont az 5:1 arányú tömörítéssel arányosan csökken az igényelt rögzítőfelület (szalag) hossza, nem is szólva a számítógépes utómunkálatok során fellépő tárigényről.

Milyet vegyünk?
 
Thomas Vinterberg: Születésnap
Mint ebből is látszik, a digit kamera valójában egy speciális, (képrögzítésre kifejlesztett) számítógép, ugyanúgy, mint a mobiltelefon, CD-lejátszó, vagy szintetizátor. De a „digitális” szótól azért nem kell elájulni, ha valaki tényleg csak hobbi szinten akarja használni a gépet, akkor nyugodtan nézelődjön a Hi8-asok között, ezek optikája, fókusza, fényérzékelése – típustól és márkától függően – lehet jobb, mint mondjuk egy (amúgy remek) Digital8-asé, nem is szólva a látószögről. Ha valaki ragaszkodik a digitális képrögzítéshez, akkor első lépcső a D8, ilyet csak a Sony gyárt, más márkát tehát nem érdemes keresni. Ha mégis Mini DV-re, esik a választás, akkor a következő márkák jelentik most az élvonalat: Sony, Panasonic, Canon, JVC, esetleg Samsung. Mindegyik gyártó más-más előnyökkel bír, ráadásul típustól függően is nagy és sokféle eltérés van (merthogy minél árnyaltabban próbálnak alkalmazkodni a változatos fogyasztói igényekhez – nagy a verseny). Konkrét márkát/típust ajánlani lehetetlen, illetve ahány szakértő, annyiféle tanács. Javasolt egyszerűen bemenni egy szakboltba, és személyesen kipróbálgatni, megtapasztalni hogy melyik milyen. 

Ezúttal ennyi, a jövő héten a filmkészítés logikáját követve arról lesz szó, hogy a felvett nyersanyag (muszter) hogy kerül át a számítógépbe, és egyáltalán milyen hardver és szoftver kell ahhoz, hogy vághassuk-szerkeszthessük mozgóképünket.

Köszönet az infókért: Bakos Gábor, Jász András, Lóth Balázs, Verő Ákos 

 

www.indesign.hu/files/Krucsó_Gergő_SZAKDOLGOZAT.pdf

 

14 dolog amit filmezés helyett csinálhatsz

Hasznos időtöltés

Miért ne filmezz? Miért filmezz? Mit csinálj filmezés helyett?


14 dolog amit filmezés helyett csinálhatsz 

 

- csajozz ill. foglalkozz a barátnőddel - tanulj valami hasznosat 
- sportolj 
- beszélgess emberekkel 
- sétáltasd meg a kutyádat 
- menj nyaralni 
- bulizz 
- dolgozz, keress pénzt 
- vidd elvégre a kocsidat a szervizbe 
- foglalkozz a családoddal 
- chatelj, ismerkedj 
- menj kirándulni 
- főzz vacsorát 
- kertészkedj 

Miért ne filmezz? Azért mert: 

- a filmedre csak te és max a baráti köröd kiváncsi 
- amatőrfilmet nehéz levetítettni moziban, nagyközönség előtt 
- úgyse tetszik senkinek 
- úgyse lesz sikeres a filmed 
- maximum a filmszemléken látják 
- idődet haszontalan dologgal töltöd 
- tönkremész anyagilag 
- elhagynak korábbi barátaid, barátnőid ("állandóan csak filmezel, sosem jössz bulizni") 
- tök macerás 
- filmed közepén kiszáll a főszereplő, vagy valamely másik fontos személy 
- ha művészfilmet csinálsz nem érti meg senki. 
- ha kommerszfilmet csinálsz a művészfilmkritikusok fikázzák. 


Miért filmezz mégis? 

- izgalmas feladat 
- irányíthatsz embereket, megtanulod hogyan bánj emberekkel 
- megtanulsz szervezni 
- létrehozhatsz általad kitalált figurákat, világokat 
- ha szabadban filmezel jó levegőn vagy (kirándulsz) 
- forgatáson emberekkel ismerkedhetsz meg, új barátaid lehetned 
- kiélheted kreativitásodat 
- valami olyan különlegeset csinálsz, amit kevesen mások 
- bamba fogyasztóból nemes alkotóvá válsz

 

Módosítás: (2011. augusztus 22. hétfő, 20:00)

 
Szavazások
Melyik cikk volt szimpatíkus Önnek?
 
fotó

 Az Indesign fotóklub tagjai szivesen vállalnak kreatív jellegű fotózást és filmezést is. Esküvők, tárgyfotózás, modellfotózás, portfóliókészítés, stb.

.

Megbeszéljük.

 

 

 

 

 

 

 

 

201110287650

 

 

Videóvágás Photoshop-ban?


Hírek - Technikai hírek

2012. március 13. kedd, 08:30

Egy igazi érdekesség látott napvilágot az Adobe boszorkánykonyhájából. Közzétettek egy videót, melyet teljes egészében a Photoshop következő generációjával vágtak és szerkesztettek. Miért kell a legnépszerűbb képfeldolgozó szoftverbe mozgókép editálási lehetőség?Az Adobi igen komolyan gondolja a videós tartalmak fontosságát és meglévő filmfeldolgozó szoftverein túl, mint pl. Premier, After Effects már a Photoshop-ot is komolyabb szerkesztési tudással ruházza majd fel. Ez azért annyira nem meglepő, hiszen még a RAW fényképek kidolgozására szánt digitális sötétkamra, azaz Lightroom legújabb 4-es verziójában is továbbfejlesztett videó editálást kapunk.

Azzal kapcsolatban, hogy miért nem a Premier Pro-t fejlesztik inkább, az Adobe részéről Bryan O’Neil Hughes beszélt:”Manapság a videókat fotográfusok készítik…tényleg mindenki. Nem csak az 5D MK II változtatta meg a DSLR-ek alapvető felhasználását, egyre több kompakt kamera és telefon rögzít jó minőségű videót, ráadásul HD felbontásban. A kutatásaink alapján az alábbi mondatok hangoztak el; ”A Photoshopot szeretném videóhoz is használni”, ”olyan szoftverkörnyezetre, rendszerre van szükségem, amit átlátok és megértek”. Az emberek ismerik és szeretik a Photoshop-ot, a fényképeik úgy is kersztül mennek a szoftveren, miért legyen ez másképpen a mozgóképekkel, ez sokkal természetesebb, mint ahogyan elsőre hangzik.”

 

Bővebben. >>>>>>>>>>

 

A pyrograph® egy szabadalmaz-tatott technológia védjegye, amely eljárással fényképszerű képeket lehet fába égetni. Ezek a képek csak természetes fa alapanyagra készül-nek, festék felhasználása nélkül; a tónusokat kizárólag a fa felületének megégetése eredményezi. A tech-nológia további sajátossága, hogy kisebb-nagyobb mértékben kiemeli a hordozó fafelület erezetét, ezzel is hangsúlyozva különleges, egyedi és natúr mivoltát.

 

 Napjainkban egyre nagyobb igény mutatkozik a természetes anyagokból készült termékek iránt, így ezek a fából készült faliképek ideális díszítő elemei a lakásoknak, munkahelyek-nek, egyéb közforgalmú helyeknek (pl. éttermek, szállodák, panziók, hivatalok, rendelőintézetek, stb…). Alkalmazhatók keretezve faliképként, vagy belsőépítészeti elemként fixen beépítve, de akár egyedi bútorok is készíthetők belőle; a felhasználási területnek csak a képzelet és alkotói fantázia szab határt. Képeink egyedi termékek, ezért többnyire a megren-delő egyedi igényei szerint kerülnek legyártásra, akár egy papír fénykép alapján is. A keretet szintén megren-delő választhatja ki az elképzelésének leginkább megfelelő színben és for-mában. Külön igény esetén van lehetőség a képek színes pácolására is, színminta alapján. A felület védel-mére használt lakk és pác vizes bázisú, környezetbarát, egészségre káros anyagot nem tartalmaz!

 

 

 

 

 

 

 

 

A Duna mostani rendkívül alacsony vízállása lehetővé teszi, hogy a Margit szigetről száraz lábbal keljünk át a középső hídpillérhez. Takoca (kerekterek.hu) képe adta az ötletet, hogy én is megpróbálkozzak ezen a ritkán megközelíthető helyszínen egy panoráma fotózással. Szerencsémre ezen a héten volt is egy olyan nap, amikor kitisztult az idő. A 'kék óra' rövidsége és a helyszínen megforduló sok látogató miatt, csupán ezt az egy képet sikerült készítenem. A hídról részletes ismertetőt találunk a Wikipediá-n.

 

 

 

A légifotók készítője Somogyi-Tóth Dániel és Somogyi-Tóth Péter. Dániel 2000-től folyamatosan foglalkozik ezen tevékenységgel. Első fotórepülésére 2000. február 26-án indult, és a kezdetektől fogva arra törekedett, hogy képei a legmagasabb művészi igényeknek eleget tegyenek. A képek közt tavaly óta egyre gyakrabban találkozhatunk öccse, Péter munkáival is, sőt a legfrissebb fotókat nagyrészt ő készíti.

Műhelyünk fejlődése töretlen, számunkra a legfontosabb célkitűzés, egyben működésünk alapelve, hogy mindig tökéletes minőséget hozzunk létre.

Minden kedves légifotó kedvelőnek kellemes böngészést kívánunk, az adatbázisban több napnyi látnivalót találnak.

Az adatbázisunkban szereplő képek megvásárolhatók nyomtatva, keretezve, vagy digitális formában. Megrendeléseiket e-mailben várjuk az stp@legifotok.hu címre.

Ha kérdésük van, akár légifelvételek készítésével, akár a légifotó-adatbázis tartalmával kapcsolatban, szívesen állunk rendelkezésükre elérhetőségeinken a "Kapcsolat" menüpont alatt.

A legifotok.hu csapata

 

 

 

 

 

 

 

Bővebben >>>>>>>

 

 

Sportfotózás

 

"A legtöbb sporteseményen a profi fotósok foglalhatják el a legjobb helyeket, ahonnan jó rálátásuk van a történésekre. Viszont kis leleményességgel és szerencsével magunk is készíthetünk jó felvételeket. Ezt általában teleobjektívvel felszerelkezve érdemes elkezdeni, hiszen sokszor a témától távolról kell exponálnunk. Amennyiben valamely híres sportolót, technikai sportot vagy egy barátot sportolás közben ábrázoló felvételed szeretnéd megmutatni, akkor erre a kategóriára kattints!"


 Azért bátorkodtam előszónak a fotozz.hu gondolatait beírni, mert az abban leírtakat szeretném egy kicsit kiegészíteni, kibővíteni. Mi is kell a sportfotó elkészültéhez:

 1. egy sportesemény
 2. a fotós (taktika)
 3. a felszerelés (technika)

Már az 1-es pontnál felmerül több probléma. Nem járunk sporteseményekre. Legalábbis egyre kevesebben választják a szabadidő eltöltésének, a szórakozásnak ezt a módját. Tudom, idő és pénzigényes időtöltés, de ne ragadjunk meg a "profi" sporteseményeknél. Tálcán kínálják magukat évről évre olyan rendezvények, melyek teljesen ingyenesek és jól megközelíthetőek. (Városi futások, autóversenyek, kerékpáros felvonulások, repülőverseny, stb.) Fotózás szempontjából két igazán nagy csoportra oszthatjuk a sporteseményeket, ez pedig a helyszín: zárt tér (terem, sportcsarnok), vagy pedig szabadtéren tartott esemény. (Speciális eset a labdarúgó mérkőzés, mert ugyan szabad téren játszák, de gyakran sötétben. Tapasztalataim szerint ekkor a fényerősség a pályán megegyezik az átlagos terem fényerejével, bővebben majd a cikk végén erről.) A helyszín több dolgot is behatárol, elsősorban a fényeket és a fotós mozgásterét. Valóban a profi fotósok foglalják el a legjobb helyeket, legalábbis látszólag. Őket is behatárolhatja, hogy csak egy adott helyről fotózhatnak (pl. labdajátékoknál az alapvonal mögül), sok a zavaró tényező (játékvezető, esetleges tv-közvetítés kameraman-ja, a kapu). Főleg alacsonyabb osztályú meccseken a "földi halandó" is odajuthat a pálya közelébe. Át is tértünk a 2-es pontra:

 Szükséges tehát a fotós, aki az első lépést megtette azzal, hogy elment egy sporteseményre. Viszont muszáj néhány egyéb jó (és néhány mások szemében rossz) tulajdonsággal felvérteznie magát. Gondolok itt a kövezkezőkre: helyismeret, bátorság, kitartás, erőszakosság. Helyismeret alatt azt értem, hogy ismerjük meg az összes helyet, ahová odajuthatunk, ne ragadjunk meg a lelátónál, próbálkozni kell, ehhez is szükséges a bátorság. Persze igyekezzünk engedélyt kérni a rendezőktől, csak ismételni tudom magam, hogy főleg alacsonyabb osztályú meccseken erre minden lehetőségünk megvan, sőt a focit kivéve talán minden egyéb csapatsportágban a legmagasabb osztályú meccseken is odaengednek a pálya közelébe. (Persze ne bajnoki döntőn próbálkozzunk.) A kültéri sporteseményeken is fontos a helyismeret, mert itt sokkal nagyobb a mozgásterünk, főleg, ha valamilyen tömegsport-rendezvényről van szó. Bátran vágjunk neki a helyszínnek hamarabb, térképezzük fel, hogy melyik kanyarban, honnan tudunk majd jó képeket készíteni. A kitartás sok szempontból a legfontosabb tulajdonsága a sportfotósnak. Egy-egy jó pillanatért hosszú perceket, esetleg órákat kell várnia, s előfordulhat az is, hogy egyáltalán nem sikerül az adott eseményen valami kimagasló fotót készíteni. Rengeteg képet kell készíteni, sok lesz olyan, amiről lemarad a lényeg, ami életlen lesz, ami nem úgy sikerül, ahogy elképzelte. A legjobb sportfotósok is több száz (!) képet készítenek, pl. egy labdarúgó mérkőzésen. Körülbelül minden 10. kép lesz használható (megfelelően éles, világos, és a téma jó rajta) és ebből a minden 10. képből választanak ki egyet-kettőt, ami esetleg elfér egy újságban. Nem szabad elkeseredni, ha az első próbálkozások látszólag kudarcba fulladnak. Óriási szerepe van (szintén kitartás kérdése) a gyakorlásnak, a gyakorlatnak. Az agresszivitást ne értsétek félre, de főleg olyan eseményen, ahol sok fotós dolgozik, muszáj megvédeni a pozíciónkat. És ez nem csak a profikra vonatkozik! Ha egy olyan sporteseményen vagy, ahol bárki fotózhat, ahonnan gondolja (és engedik), ne hagyd, hogy valaki arrébb tessékeljen, azzal a felkiáltással, hogy "én profi vagyok, a munkámat végzem". Nem az objektív hossza dönti el, hogy ki a fontosabb fotós, vagy kiknek járnak előjogok. Többször kerültem ilyen szituációba, hogy a profi fotósok a profi körülményeket várták el akár az én káromra. Más kérdés, ha szívességből engedtek valahová oda, ott azért illik figyelemmel lenni a munkáját végzőkre. Összegezve tehát, kis leleményességgel és kellő bátorsággal sokkal nagyobb mozgásterünk lehet egy rendezvényen, mint gondolnánk. Bátran próbálkozzunk, a legrosszabb dolog ami érhet, hogy valahová nem engednek oda.

A 3. ponthoz értünk, a felszereléshez. Egy klasszikus példával a sportfotózást a Forma 1-hez tudnám hasonlítani. Örök vita tárgya, hogy kié az érdem? A gépé, vagy az emberé? Tudna-e Baumgartner világbajnok lenni egy Ferrari volánja mögött, avagy hol végezne a táblázaton Schumacher egy Minardi pilótájaként? Szerintem az igazság valahol a kettő között van. Szükség van az emberre, esetünkben a fotósra, aki ki tudja hozni a fényképezőgépéből a maximumot. Viszont hiába az élesszemű és jól képzett ember, ha a technika folyamatosan korlátok közé szorítja. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy amíg a Forma 1-ben a legjobb és a legrosszabb autó között kb. 15%-os eltérés van, addig a fényképezőgépek és felszerelései között óriási eltérések lehetnek. Ezért ki kell mondanunk, hogy sportfotózásra (itt most a fedett eseményekre gondolok) a digitális gépek legnagyobb része alkalmatlan. Lehet próbálkozni vele, de olyan, mintha lovaskocsival indulnánk a sokat emlegetett Forma 1-es futamon. Akár nyerhetünk is, ha mindenki kiesik előlünk.

 Itt visszatérnék a kezdeti csoportosításra:

 a., teremsportok A hivatalos sportversenyeken, főleg, ha az nemzetközi szintű, nagyon pontosan meg van határozva a világítás mikéntje. Azaz a pályán mindenhol egységes fénynek kell lennie, fotós nyelve lefordítva ez körülbelül az alábbi beállításokat teszi lehetővé: ISO 800, f2.8 és 1/400sec záridő. A legtöbb eseményen a mérkőzés alatt TILOS a vaku használata. Tulajdonképpen amúgy sem tudunk sokra menni egy átlagos beépített vakuval, mert ezek a fénykeltő eszközök maximum 6-8 méterre hatásosak. Egy komolyabb külső vaku ára 50000 forinttól indul, s ezek használhatósága akár a 20-25 métert is elérheti. Tehát gépünknek valamilyen szinten manuálisan is állíthatónak kell lennie, legalább az iso kérdésében. Az f2.8-as blende (vagy ehhez közeli érték) ma már gyakori a kompakt gépeken is, ezek hátránya viszont, hogy nagyon lassú a fókuszálási képességük és ezáltal akár több tized másodperc is eltelhet az exponálógomb lenyomása és a tényleges rögzítés között. További feltétele a lehetőségeink javításának az előszóban említett teleobjektív használata. Ez kompakt gépeken a minimum 3x-os zoom-ot (kisfilmes gépre vetítve 105mm-es fókusztávolság), de inkább az 5x-ös, vagy akár 8-12x-es zoom-ot jelent. Ha a pálya közelébe tudunk férkőzni, akkor is legalább 8-10 méterre történnek az események tőlünk, ezért a legjobb az 4-7x-es zoom körüli beállítás. Az egyre terjedő és szerencsére olcsóbbá váló digitális tükörreflexes gépeknél a teleobjektív a 70-300, 100-400, 70-200mm-es gyújtótávú objektíveket jelenti. A legtöbb tükörreflexes gépnél a hagyományos negatívkockánál kisebb CCD/CMOS érzékelő miatt a felhelyezett objektívek gyújtótávolsága megnő. Nikon gépeknél 1,5x, Canon-nál 1,6x-os az érték. Azaz egy 70-300-as teleobjektív pl. egy Nikon D70-en 105-450mm-nek felel meg.

 Kérdezhetitek, hogy miért kell ennyire gyors záridő, hiszen ha lassabb záridőt alkalmaznánk, akkor gyengébb fényerejű objektívek is használhatóak lennének. Erre a magyarázat kettős: egyrészt egy gyorsan mozgó sportolónak akkora a sebessége, hogy legalább 1/250-ed záridőre van szükség, hogy a bemozdulásokat elkerüljük. Mivel sokat fényképezünk szemből, így svenkelésre sincs mód. Másrészt, ha csak nem vagyunk mellékállásban szívsebészek, bizony remeg a kezünk, ami teleobjektív használatánál bizony felerősödik. Aranyszabály, hogy a gyújtótávolság (kisfilmes gépre értve) meghatározza a leghosszabb használható záridőt. Például egy digitális kompakt 8x-os zoomja 280mm-nek felel meg, azaz ilyenkor 1/280-ad (tudom, ilyen a legritkábban állítható, tehát legyen 1/250-ed, remegősebb kezűeknek 1/300-ad) lehet a leghosszabb záridő, egy 1/100-nál már erősen beremeg a kép.

b., szabadtéri (nappali) rendezvények Ezeken az eseményeken a sokkal jobb fényviszonyok miatt jóval nagyobb %-a használható a fényképezőgépeknek. Egy napfényes focimeccsen az alábbi beállításokkal lehet fotózni: ISO200, f4, 1/500-ad. A jobb fényben az autofókusz is gyorsabban működik. Buktatója a nagyon napos időnek, hogy a sportoló arca sötét lesz, ezért kb. 2/3 fényértékkel érdemes túlexponálni a teleobjektívvel készített közeli képeket. Itt is érvényes a fent említett exponálási idő szabálya, de a jó fényviszonyok miatt ez simán teljesíthető.

 Egy kicsit hosszúra sikeredett, ha tetszik, szívesen folytatom egy második résszel, az autófókusz/manuális fókusz kérdését boncolgatva, konkrét fotótechnikákat ismertve és az utólagos képfeldolgozásról is ejtenék majd pár szót. (speciális vágási szabályok, zajtalanítás, fehéregyensúly)


 Üdv

 Bölcs27

 Bölcsföldi István Péter

 www.bolcs27.hu

View My Stats