Kezdjük ezzel a triviális dologgal. A kérdés oly' egyértelmű válasszal kecsegtet, hogy sokszor még én is hajlamos vagyok rávágni: legyen éles, akkor jó! Igen ám, de valójában ez csupán egyetlen szempont. Manapság a gyártók az alábbi fő vezérelvek szerint alkotják meg optikáikat:





Élesség: ez kétség kívül igen fontos, azonban napjainkban szinte minden optika "éles". Egymáshoz képest lehetnek eltérések, de egyetlen ma kapható objektív sem produkálhat annyira rossz képet, mint amilyet mondjuk egy régi Helios 44 képes adni. Pénztárcánktól is függ, mit takar majd az "éles" kifejezés, és szintén ettől függ, hogy a széleken mennyire jelentkezik ez hatványozottan (a képszélek élessége külön megérne egy misét, mert bár független szempont, valójában az esetek többségében kit érdekel, ha fényerős portréoptikákról beszélünk?).




Tökéletes kép maximális rekeszértéken: hasonló az előbbi ponthoz, már ami a képek szélét illeti: f/1.4-en elvárni, hogy a kép sarka is kifogástalan jellemzőkkel bírjon, manapság természetesnek látszik, de valójában megint csak felmerül a kérdés: mi értelme?




Egyenletes, krémes bokeh: szintén elvárás manapság, hogy a bokeh-karikák lehetőleg egyáltalán ne rajzoljanak élesen, a háttér minél egyenletesebben legyen mosva, ne jelentkezzenek benne élesebb részek, mintázatok. De jó ez nekünk? (Feltették ezt a kérdést a G Master széria egyik lencséjénél is, ahol egy beállítással "visszacsinálhatjuk" az élesebb peremű bokeh-karikákat... Valahol ez vicces, nem?)




Térhatás, atmoszféra: a modern lencse ne aberráljon? Ne legyen semmilyen torzítása? Rendben, tegyünk bele mindenféle torzításmentesítő lencsetagokat! Ezzel viszont az a baj, hogy szépen "kivasalják" a képet, elveszik az egyedi jellegzetességeit. Ezt sokszor hallom vissza, mikor arról beszél nekem valaki, hogy a régi lencsék mennyivel kellemesebb hangulatot képesek teremteni.